Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.04.22

Miért tette Bach a h-moll misét élete egyik legnagyobb és legkomplexebb vállalkozásává, vokális életművének csúcspontjává?

Képtalálat a következőre: „Miért tette Bach a h-moll misét élete egyik legnagyobb és legkomplexebb vállalkozásává, vokális életművének csúcspontjává?”

 

2018. április 23. hétfő, 20:00 óra Mátyás-templom

Bach: h-moll mise, BWV 232

 

„Számomra Bach elsősorban Isten-bizonyíték. Ebben a zenében, eszközeiben, nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország-érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet, sőt, az ellentétek nélküli életnek lendülete a leghatalmasabb, a »legizgalmasabb«. Klasszikus zene, s aki vonzásába kerül, annak a számára Bach az egyetlen klasszikus, mindenki más romantikus keresőnek hat az ő közelében. Örökös megérkezés ez a muzsika, s ezért nincs benne semmi szorongás, ezért merészel örökké útra kelni.”Pilinszky János szavai ezek arról a zeneszerzőről és zenéjéről, akinek egyik legjelentősebb, korszakos és egyetemes jelentőségű alkotását hallhatjuk április 23-án 20:00 órakor a Mátyás-templomban a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, Hamar Zsolt vezényletével.  

h-moll mise időtlen mű, a hit lenyomata, Isten és ember közötti híd; érdekessége, hogy látszólagos mérnöki pontossága és megszerkesztettsége ellenére is érzelemgazdag, már-már érzelmes kompozíció – Jézus keresztre feszítése például szívbe markolóan fájdalmas zenével szólal meg, a feltámadást ábrázoló tánczene (!) pedig felvillanyozóan életigenlő. Ez a magnum opus olyan, mint egy nagy regény: érdemes újra elolvasni, mert minden életszakaszban mást mond, és bár egyre jobban értjük, teljesen sosem fogjuk.

 

A koncert énekes szólistái:

Samuel Marino - szoprán I., aki 1993-ban, Venezuelában született, Caracasban és Párizsban folytatatta zenei tanulmányait. Számos nemzetközi díj nyertese. Repertoárja az opera műfajának teljes skáláját felöleli.

Gavodi Zoltán - szoprán II. (alt és kontratenor), a hazai koncertélet egyik legtöbbet foglalkoztatott kontratenoristája széles műfaji spektrumon vállal fellépéseket. Barokk repertoárja mellett kortárs szerzők műveiben is gyakori szólista. 

Alex Potter – alt, a 17-18. századi zene egyik legavatottabb tolmácsolója. Alex ugyanakkor szenvedélyesen kutat fel és ad elő kevéssé ismert műveket is, amelyek közül számosat lemezeken is megjelentet.

Markus Francke – tenor, aki amióta csak befejezte tanulmányait a kölni zeneakadémián, Markus gyakori fellépő számos vezető németországi operaházban, így a Hesseni Állami Színházban, a bajor Állami Operában és a lipcsei Operaházban is. Újabban a drezdai Staatsoperette társulatának tagja.  A művész a barokk művek és oratóriumok tolmácsolójaként is széleskörű elismertségnek örvend. Számos rádiófelvétele és lemeze is tanúskodik művészi kvalitásairól.

Wolf Matthias Friedrich – basszus, a lipcsei zeneművészeti főiskolán diplomázott, és rövidesen az európai koncertélet keresett vendégművészévé vált. Több mint 60 CD és DVD jeleníti meg zenei érdeklődésének a reneszánsz művektől a kortárs zenéig terjedő széles skáláját.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar mellett közreműködik a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba). Az estet Hamar Zsolt vezényli.

 

Johann Sebastian Bachh-moll mise, BWV 232

Hithű lutheránus létére miért írt Bach katolikus misét?  Mi több, miért tette ezt a misét élete egyik legnagyobb és legkomplexebb vállalkozásává, vokális életművének csúcspontjává?  A szokásos válasz az, hogy művét eredetileg a katolikus szász királyi udvarnak akarta felajánlani, talán állást remélve ott — de ez a magyarázat nem kielégítő, mivel a műnek csak egy részére (a Kyriére és a Gloriára) igaz; ezzel szemben Bach szinte élete végéig dolgozott a misén, látszólag minden külső, gyakorlati késztetés nélkül.

Bach 1724 karácsonyára, a lipcsei lutheránus Tamás-templom számára írta azt a Sanctust hatszólamú kórusra és zenekarra, melyet ma a h-moll misében hallunk.  Lipcsében akkoriban a lutheránus egyház nemhogy nem zárta ki a latin nyelvű éneket, hanem a legfontosabb ünnepeken egyenesen megkövetelte.  Az ordináriumnak mind az öt tételét csak katolikus templomokban adták elő latinul, de egy vagy két tétel a lutheránus istentiszteletben is szerepelhetett.  Bach összesen öt Sanctust írt a Tamás-templomnak.  Leggyakrabban azonban a Kyrie és a Gloria szerepelt a lutheránusoknál, és ezt a tételpárt hívták röviden „Missá”-nak. Bach négy rövid miséje (BWV 233-236), mely csak ezt a két tételt tartalmazza, a Tamás-templom gyakorlatához igazodott. 

Kilenc évvel a Sanctus után, 1733-ban írta Bach a jelen Kyriét és Gloriát.  Az év nyarán elküldte II. Frigyes Ágost szász választófejedelemnek, egy levél kíséretében, melyben a szász udvari karmester tiszteletbeli címéért folyamodott.  (A második folyamodvány után, 1736-ban kapta meg a titulust.)  Bach életében összesen háromszor fordult elő, hogy más városban élő magas patrónusnak ajánlott művet: 1721-ben így küldte el Brandenburgi versenyműveit Christian Ludwig brandenburgi őrgrófnak, 1747-ben pedig a Musikalisches Opfer-t prezentálta II. Frigyes porosz királynak.

Nincs adat rá, hogy előadták-e a Missát Drezdában; de a műnek több olyan jellegzetessége van, amely arra utal, hogy Bach a komponálás során tekintettel volt a drezdai udvar gyakorlatára. 

Bach látta, hogy drezdai kollégái, akik közül nem egy Olaszországból jött, nagyszabású polifon miséket írnak.  Ez, valamint a sok kitűnő drezdai énekes és hangszerjátékos, egyszerre jelentett inspirációt és kihívást.  Bizonyosan drezdai hatást tükröz a kürtszólós “Quoniam tu solus sanctus” basszusária.  Bach ritkán használta a kürtöt szólóhangszerként, és ha megtette, mindig kettesével írta elő.  Ez volt az egyetlen alkalom, amikor egyetlen kürtre írt szólót; a drezdaiak számára azonban ez általános gyakorlat volt.    

Ha a h-moll mise többi részéhez közeledünk, sokasodni kezdenek a rejtélyek.  Csak 1988-ban derült ki — egy japán zenetudós, Kobajasi Jositake jóvoltából --, hogy ezek a tételek 1748-49-ben keletkeztek, A fúga művészete után, és ilymódon Bach legutolsó műveinek tekintendők.  Hogy miért szánta el magát Bach éppen akkor, hogy a korábbi Missát teljes öttételes, és egyértelműen katolikus, misévé (Missa tota-vá, ahogy akkor mondták) egészítse ki, azt biztosan talán sosem fogjuk megtudni.  Hipotézisek léteznek esetleges, meg nem valósult drezdai előadási lehetőségeket illetően.  Az is lehet, hogy Bach olyan művet akart írni, amely előadható akár teljes egészében egy katolikus templomban, akár részleteiben a lutheránusoknál.  Az, hogy a művet nem a szokásos módon tagolta, mindenesetre erre utal. 

 

Következő hangversenyünk!

 

2018. május 02. (szerda) 19.30 Pesti Vigadó

Lukács Ervin bérlet 3. 

KODÁLY, KOCSÁR, ÉS DOHNÁNYI

 

Kodály Marosszéki táncok

Kocsár Miklós Elégia

Kodály Galántai táncok

Dohnányi Ruralia Hungarica, op. 32/b

 

Km: Bogányi Bence fagott, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Kocsár Balázs 

 

A 20. századi magyar zene emblematikus szerzőinek műve szólalnak meg az estén Kocsár Balázs vezényletével, akit a Magyar Televízió 1989-ben megrendezett nemzetközi karmesterversenyének legjobb magyar résztvevőjeként ismert meg a nagyközönség. Azóta számos fontos vezető pozíciót töltött be a magyar zenei életben, Szegeden, Debrecenben, a Nemzeti Filharmonikusok jogelődjénél, az Állami Hangversenyzenekarnál, a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti vezetőjeként és a magyar Állami Operaház zeneigazgatójaként. Egy rangos olaszországi karmester-verseny megnyerése után a Frankfurti Operába került, de Németországon kívül visszatérő vendégnek számít Olaszországban, valamint más európai országokban is. Édesapja, az 1933-ban született Kossuth-díjas és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kocsár Miklós 1985-ben komponálta költői szépségű Elégiáját fagottra és kamarazenekarra. A szólista a magyar közönség előtt szintén jól ismert Bogányi család egyik muzsikus tagja, Bogányi Bence lesz, aki a Finn Nemzeti Opera, a Helsinki Filharmonikusok és a Berlini Rádiózenekar után a Christian Thielemann, Lorin Maazel és Valery Gergiev zeneigazgatók nevével fémjelzett Müncheni Filharmonikusok szólófagottosaként is dolgozott. Az est műsorán Kodály Zoltán két örökzöld kompozíciója is szerepel, amelyekben egy-egy tájegység táncait dolgozta fel a szerző, mindkét alkotás méltán gyakran szerepel külföldi zenekarok koncertjein is. A Ruralia Hungarica Dohnányi egyik legtöbbet játszott zenekari kompozíciója; 1924-ben írta, több erdélyi népdalt is felhasznál benne a rá jellemző leleménnyel, mélységgel és szellemességgel párosítva.

 

Szeretettel várjuk hangversenyünkre!

 

 

 

Forrás: Sajtóközlemény

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.