Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.02.09

Nem könyveket ad ki az Athenaeum 2018-tól - Teljes szemléletváltás előtt a magyar könyvszakma

Képtalálat a következőre: „Nem könyveket ad ki az Athenaeum 2018-tól”

 

 

Az Athenaeum alapítója, a sziléziai német pékmester fia, Emich Gusztáv könyvárus egyszerre volt felvilágosító és forradalmár. Megfigyelt, felismert, cselekedett. És a munkája nyomán átalakult a világ. 1842-ben a Kígyó téren, bugyiboltok és bútoráruházak társbérletében, a Brudern-házban megnyitotta Pest első plázás könyvesboltját Magyar Nemzeti Könyvkereskedés néven. Látta, hogy a polgárasszonyok közössége a legdinamikusabban fejlődő olvasói réteg, felismerte, hogy a nemzeti identitás éledése a kor legerősebb élményforrása. Ott kínálta az élményt, ahol az olvasói voltak, és azt adta a kezükbe, ami a legelsöprőbb flow-élményt adta számukra: Jókait, Táncsicsot, Petőfit – vagyis hagyományt, szellemet, romantikát. Az Athenaeum úttörői a teljes magyar kulturális életet átalakították, és mire Emich különálló üzletágait, a könyvesboltjait, könyvkiadóját, nyomdáit, magazinjait és hírlapjait egyetlen részvénytársaságban, Magyarország első, modern értelemben vett médiabirodalmában, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulatban egyesítették – a magyar táj, általuk, visszafordíthatatlanul fejlettebb, szellemileg gazdagabb és sokkal-sokkal humánusabb hely lett.

 

A mai Athenaeum, a Líra Kiadói Csoport legnagyobb hagyományú imprintje óriások nyomában lépked. Alázatos ősei előtt, de egyetlen percre sem felejti kötelességét: megfigyelni, felismerni, cselekedni.

Az Athenaeum megfigyelte (végignézte), ahogy az emberi informálódási és élményszerzési szokások átalakulása elsöpörte a termékközpontú szolgáltatói piacot, hatástalanította a hagyományos szerkezetű reklámokat, és megszüntette az egyedi élményforrások mindenhatóságát.

Az Athenaeum felismeri, hogy máshonnan kell közelítenünk a kultúrához, hogy a termék csak eszköz, a reklám egyre inkább vakságra hajlamosító zajjá válik, hogy az önálló mű csupán hordozója az emberi természetről való tudásunk egy-egy fragmentumának, indikátora érzelmeinknek, és alapvetően nem önállóan létezik, hanem csupán építőeleme a felvillanó, egymásba játszó, egymásból fejlődő élménymintázatok nagy folyamának.

 

Az új világ új megközelítést kíván. Az Athenaeum cselekszik. 2018-tól a kiadó tevékenységét nem termékek létrehozása, nem márkák építése, nem egyedi művek marketingje vezeti. Szerzőválasztásainkkal, tartalomfejlesztéseinkkel, kommunikációnkkal a nagy, a valódi feladatot végezzük el. Nem egyszerűen olvasmányokat adunk az olvasók kezébe, de olyan, egymással is párbeszédbe lépő, a világnak egy teljes képét építő tartalmak láncolatát, amelyek közösen egy új minőséget hoznak létre. Egy alapnarratívát, egy nagy történetet arról, hogy milyenek vagyunk, milyenek lehetnénk, hogyan változunk, és hogyan tehetjük élhetővé a környezetünket, hogyan találhatjuk meg helyünket, feladatunkat abban az emberi univerzumban, amelynek milyenségéért mi magunk vagyunk felelősek.

Ezt az alapnarratívát, a nagy mögöttes történetet Erik Homburger Erikson német pszichológus munkássága nyomán és Isaac Asimov halhatatlan felismerései előtt tisztelegve pszichohistóriának nevezzük.
 

Az Athenaeum 2018-tól nem könyvet ad ki. Hanem megkezdi pszichohistóriája fejlesztését.

Kezdetét veszi a Ψ(pszí)-korszak.

 

Hagyomány. Szellem. Romantika.

Az Athenaeum pszichohistóriájának ez a három fogalmi bázis forrása. Három pici pont. Építünk köré, differenciálunk belőle egy teljes élményuniverzumot. Mert hisszük, hogy ha élményeinket egy élhetőbb elképzelt világból szerezzük, akkor közös igényünkké válik, hogy valós környezetünket is élhetőbbé tegyük.

Hagyomány. Szellem. Romantika.

A kiépült pszichohistóriák karaktere nagyon érzékeny a kiinduló állapotokra, a forrásra, ezért az Athenaeum három olyan szerzővel indítja pszichohistorikus működését, akikben ötvöződni látjuk a három, számunkra legfontosabb fogalmi bázist.

 

Az Athenaeumnál folytatja munkásságát a kortárs magyar szépirodalom egyik legnagyobb állócsillaga, Vámos Miklós. A XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából megjelenő Töredelmes vallomás egy kisprózagyűjtemény, amelynek rövid (és a könyvben haladva egyre rövidebb) történeteit a kognitív disszonancia redukciója és a szekunder szégyen dinamizálja. A történetek elbeszélője életének legkínosabb, legszégyenteljesebb jeleneteit, élményeit, emlékeit idézi fel. Vámos Miklós, a decens, realista író szinte maga a pszichohistória. Miközben kisprózái olvashatók humoros anekdoták füzéreként is.

 

Krekó Péter egyetemi oktató, a Political Capital ügyvezetője korunk egyik vezető társadalomkutató influencere. Tömegparanoia: Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája című, a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából megjelenő munkája egy igazi, brit típusú ismeretterjesztő könyv, amely jelenkori társadalmunk egyik legnagyobb kihívásáról, a valóság mint bizonyosság elveszítéséről, annak okairól és mechanizmusáról szól. A kutatások azt mutatják, hogy egyes összeesküvés-elméletekben (Nagy-Britanniában Diana hercegnő meggyilkolása, az Egyesült Államokban az ikertornyok kormány általi felrobbantása, Magyarországon a nyugat „gyarmatosító” szándékai) olyannyira elterjedtek lehetnek, hogy a társadalom fele-egyharmada hisz bennük. Milyen társadalmi reflexek hívják életre, és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Mi a különbség az álhír és a dezinformáció között? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az ún. „igazságon túli” politikai kommunikációs gyakorlat? Lehet társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy éppen egy politikai irányítású médiagépezet hatása alatt állunk? Ezekre a kérdésekre keres választ a kutató.

 

Nem létezhet egészséges mentális működés a személyes élet tónusai, a „kis világok”, a kapun belüli valóság specifikumai nélkül. A közelmúltban a Líra Kiadói Csoport szerzői közösségéhez csatlakozott Finy Petra domesztikus prózája, az Akkor is az elárultság és az elhagyatottság krízisélményeit, a tolerancia, a humánum megjelenési formáit, az életküzdelmek családi feldolgozását tematizálja, a Madárasszony után ismét egy nehéz női sors érzékeny, színekben gazdag ábrázolásával. A történet középpontjában Salamon Sára tanárnő áll, aki nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje mindenféle magyarázat nélkül fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?

Athenaeum, 2018. A pszichohistorikus működés kezdete. Építünk vele magunknak, mindnyájunknak – egy jobb, élhetőbb világot. Öszvérek kíméljenek!

 

 

 

 

 

forrás: sajtóközlemény

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.